23. fejezet

Leia Organa Solo elnök asszony diplomáciai űrhajója belépett a Nal Hutta rendszerbe, közvetlenül azután, hogy a flotta látványos hadgyakorlata befejeződött. Leia a kalapácsfejű koréliai korvett vezérlőtermében ült. A hajó ugyanolyan doboz formával rendelkezett, mint az, amelyiken Darth Vader elől menekült a Halálcsillag tervrajzaival a Tatuin közelében. A frissen polírozott Szi Thripio állt mellette, és úgy csillogott a vezérlőterem fényeiben, mintha éppen akkor szállt volna le a szerelőasztalról. Han kevésbé előkelő öltözetet viselt, mint Durga látogatásakor. Utazáskor jobban szeretett egyenruhában lenni.

– Észrevettek minket – mondta Han, amint a vészjelző megszólalt.

– Tudják, hogy jövünk – bólintott Leia. – Fél órával ezelőtt üzenetet küldtünk a huttoknak. Most ismét beszélni fogok velük. – Azzal közelebb lépett a kommunikációs berendezéshez. Az arcán bosszúság látszott. – Kérem, létesítsenek kapcsolatot a huttokkal!

Amint a huttok jelentkeztek, Leia beszélni kezdett.

– Miért nem küldenek kísérő hajókat? Arra számítottam, hogy Lord Durga személyesen készíti elő a fogadásunkat. Mit csináltak tulajdonképpen az előző rádióüzenetem óta?

A hutt ügyeletes tiszt különös teremtménynek látszott. Nem volt annyira hájas, mint fajtársai, és idétlenül keskeny fejjel rendelkezett. Valószínűleg kisebb bűnöző lehetett, mint Jabba vagy Durga. Hatalmas szemével jobbra-balra tekintett beszéd közben.

– Bocsásson meg, elnök asszony, de Lord Durga nincs itt.

– Mi az, hogy nincs itt? – csattant fel Leia. – Hiszen sürgős üzenetet küldött, hogy látogassuk meg. Remélem, nem akar hazudni az Új Köztársaság miniszterelnökének! Vagy arra utal, hogy Lord Durga nem gondolta komolyan a meghívást? Ez felháborító! Hogyan várja el ezek után, hogy az Új Köztársaság kereskedelmi egyezményt kössön vele?

Karját összefonta a mellén, és szigorú arccal nézett a sovány huttra.

– Sajnálom, elnök asszony, de Lord Durga elutazott… üzleti ügyben. – Kétségbeesetten széttárta csenevész karját. – Ha legalább értesített volna minket a jöveteléről… akkor felkészülhettünk volna a látogatására. De sajnos így nem áll módunkban…

Leia hűvös tekintettel végigmérte a huttot.

– Csak nem képzelik, hogy egyszerűen megfordulunk és hazamegyünk? Mit gondol, mennyibe kerül a teljes hadiflotta áttelepítése? Mit szólna Lord Durga, ha az expedíció költségeit ráterhelnénk?

A félszeg hutt segélykérőn nézett körül.

– Mit tegyek, elnök asszony? – kérdezte végül. – Nincs felhatalmazásom…

– Ostobaság! – mondta Leia határozott hangon. – Durga személyes meghívására jöttünk. Miféle felhatalmazásra van még szüksége? – Leia kikapcsolta a kommunikátort, azután kitört belőle a nevetés.

Han átölelte a feleségét.

– Látom, élvezted – jegyezte meg, majd megtapsolta az asszony előadását.

Thripio értetlenül nézte őket.

– Jóságos tervezőm! Talán több időt kellett volna adnunk a huttoknak, úrnőm, hogy felkészülhessenek a fogadásunkra. Attól tartok, a váratlan megjelenésünk teljesen tanácstalanná tette őket.

– Éppen ez volt a célunk – felelte egyszerre Han és Leia.

Thripio megrázta aranyszínű fejét.

– Azt hiszem, az ilyen jellegű látogatás nem szerepel a protokollprogramomban. Félek, hogy sohasem fogom megérteni az emberek viselkedését.

* * *

Leia Han mellett ült a lakosztályuk egyik tárgyalóasztalánál, és megszorította a férje kezét.

– Köszönöm, hogy eljöttél velem, Han. Örülök, hogy végre együtt mentünk valahová.

– Igen, én is örülök – felelte Han az arcán a jellegzetes vigyorával. – Kellemes változás.

Leia felsóhajtott, majd összeszorította az ajkát.

– A huttok rendkívül veszélyessé válhatnak, ha valóban megszerezték a Halálcsillag terveit.

Han komoran bólintott, Leia pedig folytatta, mintha a szenátusban tartana beszédet.

– Az első Halálcsillag félelmetes fegyver volt a Birodalom kezében. Most a huttok akarják felhasználni nagyra törő terveikhez. De vajon mi lehet a konkrét céljuk? Eladják a terveket valami diktátornak? De mi nem engedhetjük, hogy bárkinek a kezébe kerüljön. Ha valaki olyan fegyverrel rendelkezik, amely bolygók teljes elpusztítására képes, senki sem lesz többé biztonságban, lehat ezt mindenáron meg kell akadályoznunk.

Az Új Köztársaság egyik testőre lépett be.

– Bocsásson meg, asszonyom, de az űrsiklója indulásra kész. Indulhatunk a Nal Huttára, amikor önnek megfelel.

– Amikor megfelel – ismételte meg gúnyosan Leia. – Már alig várom, hogy ott legyek.

Leia és Han, Thripio kíséretében, követte a testőrt a korvett leszállóegységéhez, majd bemásztak a diplomáciai űrsiklóba.

– Biztos, hogy készen állsz erre? – kérdezte Han.

Leia a férjére nézett; láthatóan habozott a válasszal.

– Nem – felelte őszintén. – De meg kell tennünk. Tehát látogassuk meg a huttokat!